A vepszék jelene

Kevés olyan veszélyeztetett kis nyelve van Európának, amelynek a népcsoportjából származók annyit és olyan intenzitással tesznek anyanyelvük fennmaradásáért, mint a vepszék. Összetartozásuk tudata, a közös jövőjükért való őszinte aktivitás egyelőre nagyobb, mint a közel tízszeres lélekszámú karélokról ez elmondható.
Tudományos hátterük is háromcentrumú. Helsinkiből a Vepsän Seura, Szentpétervárról a St. Petersburg Vepsian Society, Petrozavodszkból az Orosz Tudományos Akadémia Karéliai Központja, utóbbi szimbiózisban a seltozerói Vepsze Néprajzi Múzeummal biztosítják, hogy a vepsze nyelv és kultúra már soha nem remélt erősödésen eshessen át.
Tevékenységük egyre inkább körvonalaz egy véglegesnek tekinthető vepsze irodalmi nyelvet. Ehhez járul a vepszék Kodima című internetes folyóiratának törekvése. Nagyszámú a vepszékkel foglalkozó színvonalas honlap is.
Az identitásteremtésben és -erősítésben nagyon biztató jel, hogy szaporodnak a vepszék civil szervezetei, és többségük valóban aktív tevékenységet fejt ki. Nem lebecsülendő az sem, hogy a vepsze nyelvnek a 20. század 30-as éveiben folyó kísérlet részbeni kudarcát követő, az utóbbi két évtizedben kibontakozó új reneszánsza gyakorlatilag nem találkozik politikai ellenszéllel sem helyi, sem szövetségi központi irányból, Putyin vepsze „meggyanúsítása” pedig akár egyfajta támogatottság biztosítéka is lehet.
Az alapanyagot Nina Zaiceva (sok nép- és nyelvismereti cikk szerzője) és Maria Mullonen 2007 során kiadott, majd két éven belül a Világhálón is megjelenő új orosz-vepsze szótára szolgáltatta, amihez jó kiegészítést jelenthetnek Igor Brodszkij vepsze-orosz, illetve vepsze-angol szerkesztései, valamint Aldis Rozentāls ezekre épülő vepsze-lett szótára.