A vepsze-magyar kisszótár használatához

  1. Valamennyi szócikk esetében: A vepsze szót, számos szófaj esetében az alaktani tőváltozat(ok)ra utaló zárójelbe tett ragozott tővége(ke)t, egyes szófajoknál a vonzott esetet, majd a szófaj megjelölését követően gondolatjellel elválasztva a vepsze szó magyar megfelelője vagy megfelelői következnek. Itt esetenként zárójelben külön utalás segít a többféle értelmezési lehetőség megfelelő elkülönítésében. Ahol lehetséges, ott pontosvesszőt követően szerkezetbe foglalt példák tágítják az eredeti szó jelentéstartalmát. A szócikkben ilyen céllal szerepeltetett szerkezeten belül az adott szó választóvonal (|) előtti, úgy nevezett szótári tövét tilde (~) helyettesíti. Ha egyszerre több vepsze megfelelővel is kifejezhető egyazon magyar jelentés, akkor a vepsze példaszerkezeteket perjel (/) választja el egymástól.
  2. Névszók (főnév, melléknév, számnév, névmás) esetében: A szócikkben a vepsze névszó egyes szám alanyesetű (singularis nominativus) alakja található. Amennyiben a hangok egymásutániságából következően a tő mássalhangzójának jelölt hasonulása, magánhangzójának megváltozása, hangkivetés, esetleg hangátvetés következik be a tőváltozat(ok)ban, akkor a szótári tőben függőleges választóvonal (|) szeli le az alaptőről a változó részt. Ugyanez a megoldás a fokváltó szótövek esetében is. Ilyenkor a tővégi változatot a megfelelően ragozott formában vesszővel elválasztva sorolja fel a szócikk. A szótőtípusok esetében a közölt tővégi változatok az egyes szám birtokos eset (singularis genitivus), illetve a többes szám részelő eset (pluralis partitivus) alakja szerintiek. Amennyiben bizonyos esetekben további tőváltozat jelenik meg, úgy a szócikk az előbbi kettő közé ékelten közli az egyes szám részelő eset (singularis partitivus) alakját is. Eltérő a megoldás az összetett számnevek esetében, ahol a ragozás különlegességei miatt a zárójelen belül a teljes szóalakok olvashatók. A szófaj megnevezésénél külön megjegyzés utal rá, ha a vepszében csak többes számú alapalak létezik, vagy a többesszámú alapalak némi jelentésmódosulást hordoz. A magyar jelentés vagy jelentések rendesen egyes szám alanyesetű szótári alapalak formájában állnak. Amennyiben kivételes esetben ez nem oldható meg, akkor jobbára szószerkezettel való körülírás szerepel.
  3. Határozószók esetében: A vepsze nyelvészet sok európai nyelv leírásához hasonlóan szinte teljes számban önálló szófajú határozószóként kezeli azokat a ragos névszói alakokat, amelyek használata az átlagosnál gyakoribb. Ezt elfogadva, a forrásanyagokat hűen követve ezek a szavak itt is önálló szócikket kaptak.
  4. Névutók és elöljárószók esetében: A szócikkben a vepsze névutót, illetve elöljárószót követően, a szófaj megnevezése előtt zárójelben található az ezek által vonzott nyelvtani eset vagy esetek latin rövidítése.
  5. Igék esetében: A szócikkben a vepsze főnévi igenév (infinitivus) alakja található, amelytől az elválasztójel (|) úgy különíti el az infinitívuszi toldalékot, hogy a tővégváltozásokra is figyelemmel van. Egyébként minden más tekintetben a névszói szócikkekével azonos kifejtés következik azzal a különbséggel, hogy a szótőtípusok esetében a közölt tővégi változatok a kijelentő mód, jelen idő (praesens) egyes szám 3. személy és a kijelentő mód, elbeszélő múlt idő (imperfectum) egyes szám 3. személy alakja szerintiek. A szófaj megnevezésénél itt külön megjegyzés utal rá, ha a vepsze ige alaktanilag – és nem a magyar jelentésének megfelelően – visszaható. A magyar jelentés vagy jelentések rendesen kijelentő mód, jelen idő egyes szám 3. személyű szótári alapalak formájában állnak. Amennyiben kivételes esetben ez nem oldható meg, akkor jobbára szószerkezettel való körülírás szerepel. Egyes segédigéknél a kifejtés ettől eltérően, értelemszerűen tagolódik.
  6. Egyéb szófajok esetében: Általában nincs külön taglalás, csak a szófaj megnevezése szerepel a kifejtésben.
  7. Összetett szavak esetében: Az önálló szócikket adó összetett szavak tagjait egymástól függőleges kettősvonal (||) választja el, többszörös összetétel esetén többszörösen.
  8. Azonos alakúság vagy többszófajúság esetében: A vepsze változatokat a vepsze szótári alapalak után római számok jelölik. Ez az eljárás akkor is, ha a többféle jelentés már annyira szétágazott, hogy az összefüggés nehezebben lenne követhető. Amennyiben a magyaréval mindenben megfelelő többszófajúság áll fenn, akkor egy szócikken belül a szófaj megjelölése többszörös.
  9. Több jelentés esetében: A jelentéstanilag lényegesebben eltérő magyar változatokat arab számok különböztetik meg, és jelentéstani részeiket egymástól gondolatjel választja el.
  10. Frazémák (szólások, szóláshasonlatok, közmondások és szállóigék) esetében: Általában teljes mondatok (vagy szószerkezetek) szerepelnek a szócikk többi részétől álló rombusszal (◊) leválasztva. A mondatokon belül a szócikk érintett szava teljes alakjában – azaz nem a szótári tő tildével történő kiváltásával – jelenik meg. A magyarban használatos közel hasonló jelentésű nyelvi formát követően, amennyiben a szó szerinti fordítás ettől jelentősen eltér, zárójelben magyarázatként ez is olvasható.
  11. Az alfabetikus besorolás tekintetében az ábécé vepszék által használt anyanyelvi rendszere a mérvadó. Ebben a č, az š, illetve a ž betűk közvetlenül a nekik megfelelő ékezet nélküli c, s, illetve z betűk után következnek. A betűk közül a z,ž pár azonban nem a betűsor végén található, hanem beékelődik az s,š után a t betű elé. A magánhangzókat jelölő ékezetes betűk pedig az ábécé legvégére kerültek, ahol a balti finn betűrendszer példáját követik ü, ä, ö sorrendben. A felső vesszővel jelölt lágy hangok a betűsorban nem kapnak külön helyet, azaz a besorolás szempontjából az egyes mássalhangzókat követő lágyságjel közömbös. A vepsze a q, w, x, y betűket mellőzi. Idegen eredetű szavak írásmódjában csak legújabban jelent meg a dž (és jelenhet meg hasonlóan esetleg a dz is), amely azonban alfabetikus tekintetben nem játszik külön szerepet. Ennek megfelelően a vepsze betűsor:
A a B b B’b’ C c C’c’ Č č D d D’d’ E e F f F’f’ G g G’g’ H h H’h’ I i J j K k K’k’ L l L’l’ M m
M’m’ N n N’n’ O o P p P’p’ R r R’r’ S s S’s’ Š š Z z Z’z’ Ž ž T t T’t’ Uu V v V’v’ Ü ü Ä ä Öö