A vepsze-magyar kisszótár használatához

  1. A szótár felépítése
    A vepsze szó, majd számos szófaj esetében az alaktani tőváltozatára utaló, zárójelbe tett tővégződések, egyes szófajoknál a vonzott eset; végül a szófaj rövidítéssel történő megnevezését követően gondolatjellel elválasztva a vepsze szó magyar megfelelője vagy megfelelői találhatók.
    Itt többször külön utalás segít zárójelben a többféle értelmezési lehetőség elkülönítésében.
    Ahol lehetséges, ott pontosvesszőt követően szerkezetbe foglalt példák tágítják az eredeti szó jelentéstartalmát.
    A szócikkben ilyen céllal szerepeltetett szerkezeten belül az adott szó választóvonal előtti, úgy nevezett szótári tövét tilde helyettesíti.
    Ha egyszerre több megfelelővel is kifejezhető egyazon jelentés, akkor a vepsze példaszerkezeteket perjel választja el egymástól.
  2. Azonos alakúság vagy többszófajúság
    A vepsze változatokat a vepsze szótári alapalak után római számok jelölik.
    Ez az eljárás akkor is, ha a többféle jelentés már annyira szétágazott, hogy az összefüggés nehezebben lenne követhető.
    Amennyiben a magyaréval mindenben megfelelő többszófajúság áll fenn, akkor egy szócikken belül a szófaj megjelölése többszörös.
  3. Több jelentés esetében
    A jelentéstanilag lényegesebben eltérő magyar változatokat arab számok különböztetik meg, és jelentéstani részeiket egymástól gondolatjel választja el.
  4. Névszók (főnév, melléknév, számnév, névmás)
    A szócikkben a vepsze névszó egyes szám alanyesetű (singularis nominativus) alakja található.
    A szótőtípusok esetében a közölt tővégi változatok az egyes szám birtokos eset (singularis genitivus), illetve a többes szám részelő eset (pluralis partitivus) alakja szerintiek.
    Amennyiben bizonyos esetekben további tőváltozat jelenik meg, úgy a szócikk az előbbi kettő közé ékelten közli az egyes szám részelő eset (singularis partitivus) alakját is.
    Eltérő a megoldás az összetett számnevek esetében, ahol a ragozás különlegességei miatt a zárójelen belül a teljes szóalakok olvashatók.
    A szófaj megnevezésénél külön megjegyzés utal rá, ha a vepszében csak többes számú alapalak létezik, az alaktani kifejtés ilyenkor nyilvánvalóan csak a többes szám részelő eset (pluralis partitivus) szerinti.
    A magyar jelentés vagy jelentések rendesen egyes szám alanyesetű szótári alapalak formájában állnak. Amennyiben kivételesen ez nem oldható meg, akkor jobbára szószerkezettel való körülírás szerepel.
  5. Határozószók
    A vepsze nyelvészet sok európai nyelv leírásához hasonlóan szinte teljes számban önálló szófajú határozószóként kezeli azokat a ragos névszói alakokat, amelyek használata az átlagosnál gyakoribb.
    Ezt elfogadva, a forrásanyagokat hűen követve ezek a szavak itt is önálló szócikket kaptak.
  6. Névutók és elöljárók
    A szócikkben a vepsze névutót, illetve elöljárót követően, a szófaj megnevezése előtt zárójelben található az ezek által vonzott nyelvtani eset vagy esetek latin rövidítése.
  7. Igék
    A szócikkben a vepsze főnévi igenév (infinitivus) alakja található, amelytől az elválasztójel úgy különíti el az infinitivusi toldalékot, hogy a tővégváltozásokra is figyelemmel van.
    A közölt tővégi végződések: a kijelentő mód, jelen idő (praesens) egyes szám 3. személy és a kijelentő mód, elbeszélő múlt idő (imperfectum) egyes szám 3. személy.
    A szófaj megnevezésénél itt külön megjegyzés utal rá, ha a vepsze ige alaktanilag – és nem a magyar jelentésének megfelelően – visszaható.
    A magyar jelentés vagy jelentések rendesen kijelentő mód, jelen idő egyes szám 3. személyű szótári alapalak formájában állnak.
    Amennyiben kivételesen ez nem oldható meg, akkor jobbára szószerkezettel való körülírás szerepel.
    Egyes segédigéknél a kifejtés ettől eltérően, értelemszerűen tagolódik.
  8. Egyéb szófajok
    Általában nincs külön taglalás, csak a szófaj megnevezése szerepel a kifejtésben.
  9. Összetett szavak esetében:
    Az önálló szócikket adó összetett szavak tagjait egymástól függőleges kettősvonal választja el, többszörös összetétel esetén többszörösen.
  10. Frazémák (szólások, szóláshasonlatok, közmondások és szállóigék) esetében:
    Általában teljes mondatok (vagy szószerkezetek) szerepelnek a szócikk többi részétől álló rombusszal  leválasztva.
    A mondatokon belül a szócikk érintett szava teljes alakjában – azaz nem a szótári tő tildével történő kiváltásával – jelenik meg.
    A magyarban használatos közel hasonló jelentésű nyelvi formát követően, amennyiben a szó szerinti fordítás ettől jelentősen eltér, zárójelben magyarázatként ez is olvasható.

 

A vepsze betűsor:
 
A B C č D E F G H I J K L M N O P R S š Z ž T U V Ü Ä Ö