A frazémák

A különféle források jóvoltából olyan szerencsés a helyzet, hogy a kis balti finn népeket jellemző jelenlegi nyelvi reneszánszok idején a közmondások, szólások, szóláshasonlatok, szállóigék (összefoglaló elnevezéssel frazémák) köréből az egyik legbőségesebb példaanyagot a vepsze szolgáltatja. A nyelvnek a népi bölcsességből, gondolkodásmódból táplálkozó frazémái zömében rokonságot mutatnak más népek azonos vagy nagyon hasonló nyelvi megoldásaival, de akad egy-két sajátos bájú, egyedi vepsze megfogalmazás is.
 
Közmondások:
 
Andoi Jumal sun, andab sömäd-ki. Adott az Isten szájat, ad ennivalót is.
Ei kaik ole kuld, mi kuštab. Nem minden arany, ami fénylik.
Elo meleta kuti puzu reigunke. Az élet értelem nélkül olyan, mint a lyukas kosár.
Ezmäi rad, eskai vänd! Előbb a munka, azután a játék!
Hir’ purnhu näľgha ei kole. Egér a magtárban nem hal éhen.
Händaspäi hebod ei voi vaľľastada. A farkánál fogva nem lehet lovat befogni.
Kala hapneb päspäi. Fejétől bűzlik a hal. (Szó szerint: Fejétől rohad a hal.)
Karged tozi om paremb magedad kelastust. A keserű igazság jobb az édes hazugságnál.
Kažin nagr, a hiren voik. Ami a macskának nevetés, az egérnek viszont sírás.
Koivuižes kandos habašt vezod ei kazva. Nyírfa tövén nyárfahajtás nem nő.
Kroikoi ei koki siľmid kroikoile. Holló a hollónak szemét ki nem vájja.
Käbu kuzespäi edahaks ei lankte. Az alma nem esik messze a fájától. (Szó szerint: A toboz nem esik messze a fenyőtől.)
Laškale kaiken huba sä. Naplopónak mindig rossz az idő.
Nutai koir jänišad ei sa. Ugatós kutya nem fog nyulat.
Ozad ed omble lepkehe. A boldogságot nem varrják a szoknyához.
Pen’ hir’ suren kegon söb. Kisegér nagy rakást megeszik.
Rad mehen čomitab. A munka nemesít. (Szó szerint: A munka széppé teszi az embert.)
Sinun sana da Jumalale korvha! Ami a szádon, az Isten fülében!
Tedo om luja azeg. A tudás erős fegyver.
Varišad krongaba – nece om hondoks säks. Kárognak a varjak, itt a rossz idő.
Vägi om ühtmudes. Egységben az erő.
 
Szólások:
 
Ličeb nena verhaze töhö. Más dolgába veri az orrát.
Mäneb kuna pä kandab. Megy a feje után. (Szó szerint: Megy, amerre a feje viszi.)
Pidäse maman lepkes. Az anyja szoknyájába kapaszkodik.
Vedäb muiged mod. Savanyú képet vág.
 
Szóláshasonlatok:
Kacub kuti oinaz udhe verajaha. Néz, mint borjú az új kapura. (Szó szerint: Néz, mint bárány az új kapura.)
Kadoi kuti kala vedhe. Úgy elbújt, mint hal a vízben.
Keletoi kuti kala. Néma, mint a hal.
Mudaidab kuti täi. Úgy mozog, mint egy tetű.
Putub kuti kana kapkehe. Belekeveredett, mint tyúk a kenderkócba.
Säraidab kuti haban lehtez. Reszket, mint a nyárfalevél.
Tartub kuti takkiž. Ragad, mint a bogáncs.
Varaidai kuti jäniš. Gyáva, mint a nyúl.
 
Állandósult szófordulatok (köznyelvi klisék):
 
Sanoid ei täudu. A szó nem elég.
Se om jo toine pagin! Ez már más beszéd!
Mäne Jumalanke! Menj Isten hírével!
 
A vepsze nyelv gondozóinak gondolataiból, valamint a legkiemelkedőbb szépirodalmi alkotásokból egy-egy idézet már alkalmassá vált arra, hogy szállóigeszerű szerepet töltsön be. Például:
 
Kaikiš korktemb – meiden mägi, kaikiš paremb – meiden keľ... A legmagasabb a mi hegyünk, a legszebb a mi nyelvünk...
Vepsän keľ eläškandeb – nece om meiden vahvmeližuz’. A vepsze nyelv élni fog – ez szilárd meggyőződésem.
 
Számos bibliai idézet is közhasználatú. Például:
 
Ozavad oma goľľad hengel. Boldogok a lelki szegények.
Kenel oma korvad kulda, ka se kulgaha! Akinek füle van, hallja meg!