Versek

Nina Zaiceva: 
Kodin mujud
 
Sinine i vauged –
vilud nene mujud,
sündub kuva kauged,
mujumärad – lujad.
                                               
Pakuine i rusked –
kodi nägub mujuiš...
Linnen kodiš, uskon,
pöudoil, küläkujoiš.
               
Vihand kodiš normut,
hobed, hoštai vezi,
sarnaližed korbed,
kuldahine lezi.
 
Lämid melid tuleb
pähä kodiirdoil...
Kodi – armaz, sula,
hengel sindai pirdan.
 
 Nina Zaiceva: 
Az otthon színei
 
Égszínkék és fehér –
hűvös színek ezek,
hűs kép életre kél,
színei élesek..
                                    
Sárga s piros szinek –
a kép házat láttat...
Otthonlétet hiszek,
mezőt s kis utcámat.
 
Zöld rétű otthonom,
ezüst víz csillámlik,
mesebeli vadon,
aranyat parázslik.
 
Hő gondolat jár át
fejben utcánk hosszat...
Otthonom – te drágám,
lélekben rajzollak.

Nikolai Abramov:
Kodite

Minä pahan lidnan jätin,
Kodimale ajan mest...
Seľged vezi meiden järviš,
Vihand jogen taga mec.
                                                                              
Minun sizar – kor’bes kägi,
Keväz’mecoi – minun veľľ...
Kaikiš korktemb – meiden mägi,
Kaikiš paremb – meiden keľ.
 
Muren’ mašin, astun jaugei,
Meľ, sä koďhe mindai ve...
Kaikiš piťkemb – meiden jogi,
Kaikiš armhemb – kodite!

 Nikolai Abramov: 
Hazaút
 
Hagyom a rossz várost vissza,
Szülőföldre utazom...
A mi tavunk vize tiszta,
Folyón túl zöld a vadon.
                                                                           
Nővérkém – kakukk az erdőn,
Bátyám – tavaszi liget...
Legmagasb – nálunk a hegy fönn,
Nyelvünk – a legszebbik ez.
 
Rozzant autó, már gyalog csak,
Haza érzésem vezet...
A mi folyónk – a leghosszabb,
Hazaút - legkedvesebb!