A vepszék kibenléte
A vepsze népcsoport Észak-Európán belül a Balti-tengerből a szárazföldbe ékelődő Finn-öböltől keletre háromszögben elhelyezkedő három nagy tó (az Onyega, a Ladoga és a Fehér-tó) közötti térségben, az Oroszországi Föderáció államterületén él. Ennek a térségnek az észak-déli kiterjedése mintegy 150 km, a kelet-nyugati szélessége pedig közel 100 km.
Ezen a fél dunántúlnyi területen három centrumba sűrűsödve él a vepsze nyelvet beszélő legkevesebb hatezer fős népesség, ezek között és körött sokszoros lélekszámú orosz lakossággal. A vepszék hazája így három nagy kormányzási egység, a Karjalai Köztársaság, illetve a Vologdai Terület és a – nevében a székhelyének szovjet elnevezését őrző – Leningrádi Terület között oszlik meg.
Az északiak az Onyega egy rövidebb délnyugati partszakaszán, az Onyegamelléki járásban élnek, az autonóm Karjalai Köztársaság területén. Tulajdonképpeni székhelyük az itteni három falusi önkormányzat közül a területileg középső, összességében mintegy 1300 lakosú Šoutjärv’ nemzetiségi jogú vepsze község. Közigazgatásilag hozzá tartoznak: Išan’, Matfejanseľg, Mecäntaga, Mägikülä és Vehkoi falvacskák. Az északabbi, mintegy 1300 lakosú Šokš nemzetiségi jogú vepsze község közigazgatási területén lelhetők még: Däšarv, Kvarcitni és Ustii falvacskák. Az összességében mintegy 900 lakosú Kalag’ nemzetiségi jogú vepsze község részei még Kaskez és Toižeg falvacskák.
Az úgynevezett középső vepszék a Leningrádi Terület Podporozsi járásában élnek. Ez a terület legészakkeletebbi járása az Onyega alsó csücskénél. A járás legdélibb falusi önkormányzata a Vinnyici székhelyű község, amelynek 3600 lakosa harmincnyolc apró településen lakik. Ennek a népességnek mintegy negyede tekinti magát vepszének, és zömük még őrzi is anyanyelvi hagyományait. A területen található legnagyobb falvak vepsze nevei: Vingl, Järvidenkülä, Viľhäl, Kurb és Ladv. Ennek a nemzetiségi kistérségnek a kapcsolata viszonylag erősebb az előző északival. Egyébként a Leningrádi Terület több további településén is találhatók szórványban kis vepsze csoportok, valamint számosan élnek Szentpétervárott is.
Az úgynevezett déli vepszék a keletebbre húzódó Vologdai Terület Babajevoi járásában laknak. A járás északkeleti sarkában harminckilenc apró falucskából szerveződött a mintegy 1300 lakosú, Tyimosino székhelyű község, amelynek lakosai közül mintegy egyharmadnyi a vepsze. A területen található legnagyobb falvak vepsze nevei: Pondal, Kuja, Voilaht és Päžar’. A Vologdai Területen is több településen találhatók szórványban további kisebb vepsze csoportok.
A karjalai vepszék aránya jó száz évvel ezelőtt még viszonylag alacsony volt az összes vepsze között, ma azonban minden második vepsze Karjalában él. A jelentős átrendeződés főleg a sztálini kormányzás „dicső műve”. Ennek köszönhető az is, hogy a távoli Szibériában is ismeretesek a mai napig apró vepsze kolóniák.
A vepsze elnevezést a vepszék saját maguk használják (nyelvjárásoktól függően vepśan, bepśan, vepślańe, bepślańe alakban). Ez az önelnevezés került át a többi nyelvbe is. A vepsze elnevezést eredetileg csak a közép-vepszék és a dél-vepszék használták. A többiek csak mintegy nyolc évtizede kezdték magukat így megnevezni.
Kilencven évvel ezelőttig az oroszban a vepszéket csúdoknak, a tudományos szakirodalomban csuhariknak nevezték. Egyes nézetek szerint önelnevezésük azonosítható a lapp rokonnyelvi vepsi szóval, amely haluszonyt jelent. Több nép is viselt azonosításra a ruháján ék alakú textildarabot (így például a vót is, amelynek önelnevezése – a régebbi elméletek szerint – úgyszintén ék jelentésű), a lapp ’haluszony’ jelentésben a közös alakúság miatt joggal feltételezhető az ékforma jelentésének a lappangása. (Megjegyzés: a csúd elnevezés is egy ’faék’ jelentésű szóra vezethető vissza.)
Más nézetek szerint a Kr. u. 6. századi Jordanes-krónikában a vasiabroncas elnevezésben is a vepsze szótő érződik. Kevésbé vitatott, hogy a Kr. u. 11. századi Brémai Ádám által az 1070-es években említett wizzi nép, valamint az azt megelőző században készült arab útleírásokban szereplő visu nép már valóban a vepszék népe. A visu talán a prémkereskedők által folyamatosan felkeresett északabbi területek megnevezéséből származhat. Az orosz krónikákból való említések vesz alakúak.
Ezen a fél dunántúlnyi területen három centrumba sűrűsödve él a vepsze nyelvet beszélő legkevesebb hatezer fős népesség, ezek között és körött sokszoros lélekszámú orosz lakossággal. A vepszék hazája így három nagy kormányzási egység, a Karjalai Köztársaság, illetve a Vologdai Terület és a – nevében a székhelyének szovjet elnevezését őrző – Leningrádi Terület között oszlik meg.
Az északiak az Onyega egy rövidebb délnyugati partszakaszán, az Onyegamelléki járásban élnek, az autonóm Karjalai Köztársaság területén. Tulajdonképpeni székhelyük az itteni három falusi önkormányzat közül a területileg középső, összességében mintegy 1300 lakosú Šoutjärv’ nemzetiségi jogú vepsze község. Közigazgatásilag hozzá tartoznak: Išan’, Matfejanseľg, Mecäntaga, Mägikülä és Vehkoi falvacskák. Az északabbi, mintegy 1300 lakosú Šokš nemzetiségi jogú vepsze község közigazgatási területén lelhetők még: Däšarv, Kvarcitni és Ustii falvacskák. Az összességében mintegy 900 lakosú Kalag’ nemzetiségi jogú vepsze község részei még Kaskez és Toižeg falvacskák.
Az úgynevezett középső vepszék a Leningrádi Terület Podporozsi járásában élnek. Ez a terület legészakkeletebbi járása az Onyega alsó csücskénél. A járás legdélibb falusi önkormányzata a Vinnyici székhelyű község, amelynek 3600 lakosa harmincnyolc apró településen lakik. Ennek a népességnek mintegy negyede tekinti magát vepszének, és zömük még őrzi is anyanyelvi hagyományait. A területen található legnagyobb falvak vepsze nevei: Vingl, Järvidenkülä, Viľhäl, Kurb és Ladv. Ennek a nemzetiségi kistérségnek a kapcsolata viszonylag erősebb az előző északival. Egyébként a Leningrádi Terület több további településén is találhatók szórványban kis vepsze csoportok, valamint számosan élnek Szentpétervárott is.
Az úgynevezett déli vepszék a keletebbre húzódó Vologdai Terület Babajevoi járásában laknak. A járás északkeleti sarkában harminckilenc apró falucskából szerveződött a mintegy 1300 lakosú, Tyimosino székhelyű község, amelynek lakosai közül mintegy egyharmadnyi a vepsze. A területen található legnagyobb falvak vepsze nevei: Pondal, Kuja, Voilaht és Päžar’. A Vologdai Területen is több településen találhatók szórványban további kisebb vepsze csoportok.
A karjalai vepszék aránya jó száz évvel ezelőtt még viszonylag alacsony volt az összes vepsze között, ma azonban minden második vepsze Karjalában él. A jelentős átrendeződés főleg a sztálini kormányzás „dicső műve”. Ennek köszönhető az is, hogy a távoli Szibériában is ismeretesek a mai napig apró vepsze kolóniák.
A vepsze elnevezést a vepszék saját maguk használják (nyelvjárásoktól függően vepśan, bepśan, vepślańe, bepślańe alakban). Ez az önelnevezés került át a többi nyelvbe is. A vepsze elnevezést eredetileg csak a közép-vepszék és a dél-vepszék használták. A többiek csak mintegy nyolc évtizede kezdték magukat így megnevezni.
Kilencven évvel ezelőttig az oroszban a vepszéket csúdoknak, a tudományos szakirodalomban csuhariknak nevezték. Egyes nézetek szerint önelnevezésük azonosítható a lapp rokonnyelvi vepsi szóval, amely haluszonyt jelent. Több nép is viselt azonosításra a ruháján ék alakú textildarabot (így például a vót is, amelynek önelnevezése – a régebbi elméletek szerint – úgyszintén ék jelentésű), a lapp ’haluszony’ jelentésben a közös alakúság miatt joggal feltételezhető az ékforma jelentésének a lappangása. (Megjegyzés: a csúd elnevezés is egy ’faék’ jelentésű szóra vezethető vissza.)
Más nézetek szerint a Kr. u. 6. századi Jordanes-krónikában a vasiabroncas elnevezésben is a vepsze szótő érződik. Kevésbé vitatott, hogy a Kr. u. 11. századi Brémai Ádám által az 1070-es években említett wizzi nép, valamint az azt megelőző században készült arab útleírásokban szereplő visu nép már valóban a vepszék népe. A visu talán a prémkereskedők által folyamatosan felkeresett északabbi területek megnevezéséből származhat. Az orosz krónikákból való említések vesz alakúak.
